A gyászfeldolgozás segítségünkre van az érzelmi veszteség miatti fájdalom, az elszigeteltség és a magány enyhítésében.
Mi a gyász? Miről szól a gyászfeldolgozás?
Ha meghalljuk azt a szót, hogy gyász, felkapjuk a fejünket és nagy valószínűséggel az a következő gondolatunk, hogy valaki meghalt. Pedig a gyász érzései nem csak egy szerettünk halálához kapcsolódnak. Gyászolunk a válás, a szakítás, a költözés, a munkahely, az egészség vagy szeretett háziállatunk elvesztése miatt is, vagy akár az anyagi helyzetünk jelentős változását követően is.
Ugyanúgy gyászt élünk meg akkor is, ha egy remény, egy várakozás, vagy egy álom veszett el, tervek dőltek dugába, és akkor is, amikor egy kapcsolatban a bizalmat, vagy a biztonság-érzetünket vesztettük el, még akkor is, ha a kapcsolat élő, folytatódik két ember között. Gyászt okoz mindaz a változás, ami életünk addig megszokott rendjének felborulását okozza. Így tehát gyász érzései követhetnek akár egy rég várt, örömteli eseményt is, mint a házasságkötés, gyermek születése, egy fontos munka megszerzése.
A gyász egy veszteségre adott természetes és normális reakció. Mindazoknak – a sokszor egymásnak ellentmondó – érzéseknek az összessége, amelyet egy nagy változás, életünk addig megszokott rendjének a felborulása okoz.
A gyász nem intellektuális dolog, a szíveket töri össze. Ugyan egy veszteség megtörténtét kénytelen vagyunk belátni az eszünkkel is, azonban önmagában ez a belátás nem elegendő, hogy meggyógyítsa a szívünket. A gyász érzések összessége, folyamata, kavargása bennünk.
Az értelmünk önmagában nem lesz elegendő, a szívünkre is szükség lesz a gyógyuláshoz. Még, ha esetleg fejben össze is tudnánk rakni tűpontosan azt, ami történt, az olykor nehezen hozzáférhető érzelmeink megengedése, átélése, elfogadása nélkül nem várhatunk valódi, tartós és teljes megnyugvást.
A gyász nem csak mérhetetlen szomorúság és fájdalom. A gyászfolyamatban az érzések akár egymásnak ellentmondóak is lehetnek. A veszteség okozta mély fájdalom, a jövőtől való félelem, az ijedtség, az üresség, az elérzéstelenítettség, az elveszettség, a zavarodottság, a bénultság, a bizonytalanság, a kétségbeesés, a bűntudat vagy a lelkiismeret-furdalás, a tehetetlenség, a düh, az elszigeteltség, a magány, a szégyen, a reménytelenség és a hiány érzései mellett ott lehet a szeretet, a hála, az öröm, a bizalom, az összetartozás, a megkönnyebbülés és a felszabadulás is. Ez csak néhány példa a megjelenő érzésekre. Mivel az emberek és a kapcsolataik egyediek, ezért minden gyász egyedi. Ahogyan az emberek érzésvilága és a kapcsolataik összetettek, úgy a gyász is az. Az igazság az, hogy a gyászolón kívül senki más nem tudhatja pontosan, hogy milyen érzések, gondolatok kavarognak benne. A gyászra, a gyászolásra sincsenek kőbe vésett szabályok. Hadd legyen rendben az is, ha sírunk és az is, ha nem sírunk!
Ami biztos, hogy változás történt életünkben. A veszteséggel reményeink, várakozásaink, álmaink szertefoszlanak, biztonság érzetünk veszélybe kerülhet. Bár az élet megy tovább, de bizonytalanságot okoz az, hogy amit a bennünket ért veszteség előtt megtehettünk, reméltünk, vártunk, már nem tehetjük, remélhetjük, várhatjuk többé.
A kérdés nem az, hogy az élet megy-e tovább, hanem az, hogy “Hogyan folytassam az életem?”, “Én hogyan menjek tovább az életben?” és olykor az is, hogy “Van-e egyáltalán értelme az életnek?”.
Meddig tart a gyász? Vannak-e a gyásznak szakaszai?
Természetes, hogy a gyászolókban felmerülnek ezek a kérdések: “Meddig tart a gyász?”, “Mikor lesz könnyebb a gyász?”, “Meddig érzem még rosszul magam?”, “Mikor lesz vége a szenvedéseimnek?”, “Örökké velem marad-e a fájdalom?”.
A halál okozta veszteség kapcsán a köztudatban elterjedt a gyászév kifejezés. Ez nem jelenti azonban azt, hogy egy évig feltétlenül gyászolnunk kell, sem pedig azt, hogy letelte után már biztosan nem gyászolunk többé. A gyászév nem jelent mást, mint hogy megtapasztaljuk, milyen átélni a fontos évfordulókat, ünnepeket, eseményeket az elvesztett személy nélkül.
A hétköznapok rohanásában a gyászév eseményei tudatosítják a veszteség megtörténtét, visszavonhatatlanságát. Nem igaz azonban, hogy “az idő mindent megold”, “idővel könnyebb lesz”. Önmagában az idő múlása nem segíti a gyász feldolgozását. Az számít, amit teszünk az eltelt idő alatt.
A gyász szakaszairól, fázisairól szóló elméletek is azt sugallhatják, hogy az idő múlásának önmagában szerepe van a gyász feldolgozásában. A gyásznak azonban nincsenek mindenkire érvényes, hasonló időrendi sorban bekövetkező szakaszai.
A legelterjedtebb Elisabeth Kübler-Ross szakaszos elmélete:
- Tagadás,
- Düh,
- Alkudozás,
- Depresszió,
- Elfogadás.
A szerző a gyászról szóló kései könyvében (On Grief and Grieving) azonban maga is megfogalmazza, hogy sok félreértés övezte a gyász fázisairól szóló írásait.
Így ír:
A szakaszok sohasem arra szolgáltak, hogy segítsék zavaros érzéseinket takaros csomagokba pakolni. Ezek a veszteségre adott olyan válaszok, amik sok embernél előfordulnak, de nincs tipikus válasz a veszteségre, ahogyan nincs tipikus veszteség sem. A gyászunk egyedi, ahogyan életünk is az. … Ezek (a szakaszok) eszközök, hogy segítsenek keretbe helyezni és azonosítani azt, amit esetleg érzünk. Nem mindenki megy mindegyik szakaszon keresztül és nem is feltétlen a leírt sorrendben.
Nincsenek kőbe vésett szabályok
Mégis gyászunkban, érzéseinkben eligazodni elengedhetetlen, mert a meg nem értett, a feldolgozatlan, vagy az eltemetett érzések és azok konfliktusai rengeteg energiát felemésztenek és ezek egymásra épülve fejtik ki negatív hatásukat életünkben és akadályoznak a boldogságra való képességünkben.
A gyász természete, hogy energiánkat igénybe veszi. Pihenjünk, engedjük magunkat gyászolni, adjunk magunknak időt végiggondolni a történteket és megélni az érzéseinket, ha lehetséges és vannak valóban nyitott, meghallgató fülek, beszéljünk, osszuk meg, ami bennünk zajlik. Életünk fontos eseményeinél a lelkünknek szüksége van tanúra. Az is életbevágóan fontos, hogy odafigyeljünk a jelekre és vegyük észre, ha tartósan belekerültünk az energiavesztettség, kimerültség állapotába.
Honnan tudhatjuk, hogy egy veszteség feldolgozatlan?
Néhány jel, ami arra utal, hogy feldolgozatlan veszteséggel élünk:
- A jelen pillanaton kívül vagyunk, a múlton gondolkodunk, rágódunk, a jövő miatt aggódunk,
- vissza-visszatérően azon gyötrődünk, hogy bárcsak valamit másképp, máshogyan tettünk volna, mondtunk volna, vagy nem tettük volna, nem mondtuk volna,
- tartósan nem látjuk a kiutat,
- az életet reménytelennek, értelmetlennek látjuk,
- időnként megállíthatatlanul úrrá lesznek rajtunk negatív érzések,
- egyáltalán nem beszélünk a veszteségünkről, vagy épp ellenkezőleg: legszívesebben állandóan arról beszélnénk,
- a veszteség kapcsán csak negatív, vagy csak pozitív emlékek jutnak eszünkbe,
- az örömteli emlékek felidézését nagy fájdalom, félelem, bűntudat, lelkiismeret-furdalás árnyéka lengi be,
- úgy érezzük, hogy az életünk nem úgy alakul vagy kapcsolataink nem úgy alakulnak, ahogy szerettük volna,
- bezárjuk a szívünket, nem merünk szeretni,
- elrejtjük érzéseinket, mert attól félünk, hogy mások ítélkeznek felettünk,
- elszigetelve érezzük magunkat a világtól,
- összevissza cselekszünk.
Mi akadályozhatja és mi segítheti a gyászfeldolgozást?
A gyász a szíveket töri össze. A gyászban elakadást a be nem teljesült érzelmi kommunikáció okozza. Mivel azonban a mai világban inkább arra szocializálódunk, hogy hogyan szerezzünk meg valamit és arra, hogy hogyan használjuk az eszünket, kevés a szerencsés ember, akit környezete valóban támogatni tud gyászában.
„mert azt megtanultuk, hogyan szerezzünk meg valamit, de azt nem, vajon mit tegyünk, ha elveszítjük azt…” (John W. James, Russell Friedman)
A gyásszal kapcsolatos tévhitek mellett a legjobb szándékú családi, baráti vigasztaló megjegyzések is gyakran okozhatják azt, hogy úgy érezzük, ideje jól lennünk, vagy azt, hogy nincs valódi lehetőségünk kifejezni mindazt, amit fontos lett volna kifejezni az elvesztett kapcsolatban. Ezért nem segít ha azt halljuk, hogy “az élet megy tovább”, vagy “ tudom, mit érzel”, vagy „idővel könnyebb lesz”. Sokszor pedig az életünk történései nehezítik, hogy megélhessük gyászunkat.
Ha veszteségeink feldolgozásában elakadtunk, az nem azt jelenti, hogy baj van velünk.
Ha a megfelelő információk birtokában, ítélkezésmentes, biztonságos légkörben lehetőségünk van felismerni azokat az akadályokat, amik gátolnak bennünket a gyászunk megélésében és lehetőségünk van feltérképezni, megélni a veszteségeinkkel kapcsolatos érzéseinket, akkor valódi és tartós megkönnyebbülésben lesz részünk.
Mit hoz a gyászfeldolgozás az életünkbe?
Amikor feldolgoztuk gyászunkat a következőket tapasztaljuk:
- Átvesszük az uralmat a történtek ránk való hatása felett,
- kevésbé félünk az újabb veszteségektől,
- visszakapjuk kellemes emlékeinket anélkül, hogy bűntudat, vagy lelkiismeret-furdalás árnyékolná be őket,
- természetesnek és normálisnak vesszük, hogy a gyászról beszéljünk,
- szabadabban kifejezzük érzéseinket környezetünk reakciójától függetlenül,
- együttérzőbbek, elfogadóbbak leszünk,
- tehetetlenség helyett szabadabbnak, energikusabbnak érezzük magunkat,
- átalakulunk és újra önmagunkra találunk,
- az értelmünk és a szívünk közötti összahang növekszik,
- újra megtaláljuk életünk értelmét anélkül, hogy attól félnénk, hogy ismét csalódás fog érni bennünket,
- beletörődés helyett valódi elfogadást, megbékélést élünk meg.
Mi a Gyászfeldolgozás Módszer®?
A Gyászfeldolgozás Módszer® az USA-ból indult az 1970-es évek végén, Magyarországon Dr. Sarungi Emőke szegedi pszichiáter jóvoltából 2011 óta elérhető. Célja, hogy segítségünkre legyen a jelentős érzelmi veszteség okozta fájdalom, zavarodottság, az elszigeteltség és a magány feloldásában. Bár kutatások is bizonyítják hatékonyságát, a módszer sikerét mégis az jelzi leginkább, hogy maguk a módszert kipróbált gyászolók viszik tovább hírét világszerte, és válnak sokszor maguk is a módszert alkalmazó segítőkké.
A Gyászfeldolgozás Módszer® Támogató Program elérhető csoportos és egyéni formában és online is. A program alapvetése, hogy minden gyász egyedi, ezért a programban résztvevők és a segítő egyaránt vállalja, hogy nem ítélkeznek egymás felett, nem kritizálják, nem elemzik az elhangzottakat, nem hasonlítják össze veszteségeiket. Mindemellett titoktartást és érzelmi őszinteséget vállalnak. Ez utóbbi azonban nem jelenti, hogy el kellene mondani olyat, amit nem szeretnénk megosztani másokkal.
A résztvevők a programban
- számbaveszik a gyásszal kapcsolatos tévhiteket, megvizsgálják azok rájuk való hatását,
- elkészítik saját veszteségdiagramjukat, majd kiválasztják azt a veszteséget, ami a jelenüket leginkább befolyásolja,
- a kapcsolatdiagram alapján megvizsgálják a kiválasztott kapcsolatban átélt meghatározó eseményeket (akár élő, akár elhunyt személyről van szó),
- a be nem teljesített érzelmi közlések gyógyító tényezőkké alakításával pontos instrukciók alapján elkészítik a beteljesítő levelet.
“A gyász egészséges lefolyását néhány kicsiny, de helyes döntés meghozásán keresztül éri el a gyászoló.” (John W. James, Russell Friedman: Gyógyulás a gyászból)
A Gyászfeldolgozás Módszer® Támogató Program nem minősül terápiának.
Résztvevők mondták az egyéni és a csoportos Gyászfeldolgozás Módszer® Támogató Programról:
„Amikor a testvéremet elvesztettem és hirtelen szembe kerültem a gyász óriási fájdalmával, két dolgot láttam magam előtt: egyrészt azt, hogy ez elől nincs menekvés, másrészt azt, hogy valamit tennem kell, hogy szembe tudjak nézni vele, egyedül nem megy. Az a kép jelent meg előttem, hogy meg kell másznom a világ legmagasabb hegyét, muszáj, nincs más választásom, nekem át kell érnem a hegy túl oldalára. Csak épp azt nem tudtam, hogyan, merre induljak. Ekkor kerestem meg Vikár Erzsébetet és a Gyászfeldolgozás Módszer® Egyéni Programra jelentkeztem. A program végén úgy éreztem, hogy felértem a hegy csúcsára és látom a lefelé vezető utat. Hihetetlen nagy segítség volt ez számomra ebben a kilátástalan helyzetben. ”
„Egy fájdalmas szakítás kapcsán fordultam a gyászfeldolgozás felé. Nem tudtam, mire vállalkoztam, de valami mást akartam, mint elmerülni az önsajnálatba és vádaskodó gondolataimba. Már az első találkozás és házi feladat során annyira érzékenyített a program a veszteségekkel kapcsolatban, hogy senkinek – köztük magamnak sem – nem akarom megmondani a tutit, hogyan kezelje, érezze magát élete során megélt veszteség kapcsán.
Teljesen más nézőpontot kaptam. A módszer segített feltárni, és megfogalmazni, kimondani olyan érzelmeket, gondolatokat, amelyek mindig is ott voltak bennem, csak talán nem tudatosan.
Azt mondják, a világot nem tudod megváltoztatni. Bennem elindult egy változás, és ezzel a „kis” lépéssel változott velem együtt a család, barátok, ismerősök. Ezt a „pici” változást hozta a világomba ez a módszer, és ezzel egy picit a világ is megváltozott.
És nagyon hálás vagyok Pendzsinek, hogy ő kísért végig ezen az úton, teljes elfogadással, mérhetetlen kedvességgel és ítélkezésmentesen, melyből nagyon nagy hiány van a világban! Köszönöm! 🙂 <3 „
„Köszönöm szépen hogy segítettél a gyászfeldolgozásban, édesapám halálának évfordulóját teljesen más – jobb minőségben voltam képes megélni.”
„Mindenkinek ajánlom hogy vegyen részt a programban, ha van olyan vesztesége (nem csak „igazi” gyász), amit nem dolgozott fel. Sőt, gondolom alapból kötelezővé kellene tenni – mert kinek nincs ilyen? Pendzsi nagy szakértelemmel és empátival segitett, hogy rájöjjek olyan érzelmeimre, amelyekről nem is tudtam, hogy léteznek. Jobban érzem magam, megkönnyebbülve. Teljesen felér, ha nem hatékonyabb, egy pszichológiai terápiával.”
„Ajánlom a módszert és Pendzsit (Vikár Erzsébetet) gyászolóknak és egyéb veszeséget feldolgozni akaróknak. A módszer érdekes és hatékony, Pendzsi pedig végtelen kedvességgel, empátiával és szeretettel vezeti a csoportot. Örülök, hogy végigcsináltam!”
„Nagyon sokat kaptam a csoporttól: életem egyik legszeretettel telibb, és egyben legfájdalmasabb kapcsolatát tudtam meggyógyítani ❤️ Köszönöm a csoport vezetőjének, hogy értő figyelemmel, érzékenységgel volt velem-velünk. Köszönöm a csoport tagjainak: sokat jelentett, hogy ezen az úton nem voltam egyedül! Köszönöm a módszer kidolgozóinak – még ha sokat pöröltem is menet közben velük. És köszönöm magamnak, hogy volt hozzá bátorságom. Szívből ajánlom!”
„Köszönöm szépen a tegnapi napot! Amennyire tartottam a veszteségdiagramtól, annyira hozott változást is az életembe.Tegnap miután befejeztük, tisztán érzékeltem, hogy energetikailag megváltozott valami, azt nem tudom, pontosan mi, de minőségileg érezhető volt számomra. Ha mégis szavakba kellene önteni, talán a könnyebbség szó áll hozzá a legközelebb, de azt hiszem ennél többről van szó.”
„Amikor a férjem elhunyt, a veszteségem enyhítésében Pendzsi odaadó személye és a gyászfeldolgozás módszer volt a segítségemre. A módszer folyamata megkönnyítette a mérhetetlen gyász, fájdalom, magány, szomorúság és érzelmi hullámvasút érzéseinek feldolgozását. 4 hónappal a halála után képes vagyok olyan önálló gondolatokra, amelyek a jövőről szólnak. Emléke továbbra is a szívemben él és örökké szeretni fogom, de már a saját életem alakulása visz előre. Köszönöm Pendzsi állhatatos munkáját és a gyászfeldolgozás módszer alkalmazását. Örökké hálás leszek érte! Köszönöm!”
„Gyermekem diagnózisával 2017-ben szembesültem. Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, mert az akkor képzésem kapcsán egy önismereti csoportba jártam, ami nagy segítség volt a diagnózis feldolgozásában. Azt hittem, hogy túljutottam az érzelmi válságon, de a folyamatos intézményi vizsgálatok, az, hogy arra fókuszálnak, hogy mik a gyermekem hiányosságai, és az erősségeivel mit sem törődnek, visszavetett a korábbi állapotomba. Ekkor találkoztam a Gyászfeldolgozás Módszerrel, ahol szembesültem azzal, hogy gyászfolyamatot élek át. Egy volt tanárom javasolta, hogy forduljak Vikár Erzsébethez, akivel el is kezdtük a közös munkát.
Pendzsi értő figyelmének, szeretetteljes, elfogadó és ítélkezésmentes attitűdjének és a módszernek köszönhetően sikerült feldolgoznom a veszteséget, s visszakaptam azt a nézőpontot a gyermekem felé, amit a diagnózissal elveszíteni láttam.
Tudom, hogy milyen nehéz megküzdeni az autizmus diagnózissal, s örülök, hogy ebben a küzdelemben nem voltam egyedül. Tapasztalatom szerint a módszerre nagy szükség van ebben a helyzetben, hogy a szülők érezzék, hogy nincsenek egyedül a helyzetükkel, hogy egy elfogadó, ítélkezésmentes közegben beszélhessenek érzelmeikről, veszteségükről, hogy fel tudják dolgozni azt.”
Ön vagy családtagja, ismerőse gyászol?
Így tudok segíteni:
Gyászfeldolgozás Módszer® Egyéni Támogató Program
Ingyenes előadás és beszélgetés a gyászról – online
